Jimin POV
Csak mentünk és mentünk és mentünk és mentünk. Vagyis nem, de olyan hosszúnak tűnt az út. Itt egy kanyar, ott egyenesen... De, legalább úgy mentünk, hogy belém karolt. Annyira puha volt a bőre, az illata. Még ekkora hőségben is képes volt friss, üde, mézes illatot árasztani. Teljesen megbabonázott ez a lány. Elkápráztatott, ami eddig ilyen rövid idő alatt, senkinek sem sikerült.
-Megérkeztünk!-közölte velem a nyilvánvalót, miközben beléptünk egy étteremnek nem mondható kávézóba. Ahhoz képest voltak egy páran. Odasétáltunk a pulthoz és vártuk, hogy a pultos ránk figyeljen.
-Mit adhatok, fiatalok?-kérdezte virágzó arccal a bácsi. Már épp rendelni szerettem volna, mikor Youra közbevágott.
-Két epres shake -et kérünk. Ugye nem vagy allergiás az eperre?-fordult felém, én pedig csak megráztam a fejem.
Leültünk egy sarokban lévő asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezte, hogy mióta táncolok, hol tanultam, mi a kedvenc számom meg hasolnók. Én is ugyanezeket tettem fel, azzal kiegészítve, hogy jár -e egyetemre vagy fősulira. Nem, nem jár. Viszont visszakérdezett rám, így elég jól elbeszéltük az időt. Már a shake -ünkből is csak az alján volt a pohárnak.
Aztán valahogy szóbakerül a család és a barátok. Nekem nem sok mesélni valóm volt, ugye, mivel egyedül lakok egy albérletben. Neki viszont volt bőven... Az anyukája elvált és van egy mostoha apukája, egy mostoha húgi és öcsi. A kislány 7 éves, a fiú kettővel fiatalabb. Legtöbb idejét a nagymamájánál tölti, mert nagyon idős már, így ő vigyáz rá. Annyira szereti a nagyit is meg a kistestvéreit.
Azt mondta, hogy majd egyszer szeretne gyerekekkel vagy idősekkel foglalkozni.
Kezdem úgy érezni, nem csak fülig beleszerettem ebbe a lányba, de tisztelem is. Tisztelem, mert tudja mit akar és határozott. Tisztelem, mert nem rothad még öt évig egy nyamvadt egyetemen vagy főiskolán, mégis eléri, megvalósítja az álmait és mégmeg is tud majd belőle élni. Olyan csodálatos ez a lány. Nem tudom, meddig ülhettünk így, mikor egyszer csak közölte velem, hogy mennie kell az iskolába a kicsikért. Gondoltam elkísérem, de elutasította az ajánlatom. Elköszöntünk, előtte azonban számot cseréltünk egymással. Boldog voltam ettől a lánytól.
Szerelemtől mámorosan értem kis lakásomba. Bekapcsoltam a gépet és megkerestem a Facebook -on Youra-t, meg is találtam és bejelöltem. Semmire sem bírtam koncentrálni. Le kellett volna nyugodnom és nekiülni tanulni, de túlságosan felpörögtem. Le tudtam volna futni a maratont vagy kiszaladhattam volna a világból is, madarat is fogathattak volna velem.
Pittyegni kezdett a telefonom. Írt...
"Sziaa Jimin! Youra vagyok. :) Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem hétvégén a vidámparkba. Puszi: Youra"
Miért? Miért? Most miért??? Miért van ma még csak kedd!? Hétvégéig még olyan sok idő van... Visszaírtam neki.
"Szia Youra! Nagyon szívesen elmennék veled a vidámparkba. Mikor és hol találkozzunk? Csók: Jimin"
"A park bejárata előtt, reggel 8-kor. :)"
"Ott leszek. ;) :* és addig mégtudunk találkozni a héten? "
"Sajnos nem. A nagyival leszek. De majd szombaton :*"
"Rendben :( :*"
És ez után a beszélgetés után, több millió pillangó kezdett egyszerre verdesni a gyomromban... Úgy éreztem magam, mintha abban a pillanatban felemelkedtem volna a csillagok közé.
-Ahhj Jimin... Fogd már be!- szólt rám Suga. Eléggé elegük lett a fiúknak belőlem az elmúlt napok folyamán.
-De el sem tudom hinni, hogy végre péntek van. Holnap találkozunk! Láthatom, tapinthatom, érezhetem, megölelhetem, beszélhetek vele...
-Jó' vagy má'! Üjjé le ha azt mondom!- szólt rám megint Suga.
-De kinyílt valakinek a csipája! Attól, hogy szerelmes vagyok, még le tudlak ütni- tértem magamhoz az álmodozásaim világából.
-Hagyjátok Jimint! Szegény most elsőre ilyen szerelmes.
-Mi? Lesz még több ilyen is??- vágott Jin szavába J-Hope. Vajon tényleg ő a mi reménységünk? Áááh! Kétlem!
-Hát, a lány viszont szereti, akkor nem, de ki tudja? Én is ilyen voltam...-folytatta a legidősebb kicsit elfordulva párjától és belepirulva saját mondatába.
-Tényleg? Ezt nem mondod! De már nem. Ugye?- kötekedett Yoongi Hercegnővel. Néha komolyan nem tudom, hogy a mi tündérke rózsaszín Jinünk, mit szeret ezen a tar paraszton.. Ő tudja.
-Nyaaajjj!- nyávogott Jin megbántottan. Suga utána nyúlva megfogta karját, magához rántotta és szájon csókolta. Hát igen, ez nekem még mindig furcsa, de azért aranyosak.
-Na, jó srácok. Én mentem. Sziasztok!- mondtam.
-Szia!- köszönt vissza mindenki kórusban.
-Aztán nehogy meghúzd az első estén! A lányok azt nem szeretik- oktatott ki Hopie.
-Nem terveztem-vágtam értetlen arcot.
-Ja, oké. Csak gondoltam szólok. De akkor semmi.
Nevetve fordultam el tőlük. Annyira hülyék, én mégis így szeretem őket. A lehető legjobb barátok. Mindig kiállnak mellettem, meg egymás mellett és természetesen én is mellettük. Emlékszem, mikor még Taetae nem olyan volt mint Hopie, hanem kis csendes, visszahúzódó. Nagyon szerelmes volt egy lányba. Bármit megtett volna érte és meg is tette. De az a mocskos dög csak kihasználta. Eljátszotta, ő is szereti Taehyungot, miközben pasija volt, de azon kívül még másokkal is ányba bújt. Nagy qrva! Aztán mikor Tae szerelmet vallott neki egy hatalmas rózscsokorral, letérdelve, a boszorka csak kiröhögte, elhordta mindennek, rácsapta az ajtót, aztán még a suliban is lejáratta. Hát így ismerkedtünk meg a mi V barátunkkal. Úgy gondoltuk a srácokkal (akkor még Kookie sem volt velünk és Jin meg Suga sem jártak), hogy jó lenne bosszút állni. Megkerestük Taet, hogy jöjjön el velünk kikapcsolódni, bulizni. Ám az este nem úgy alakult, ahogy azt ő gondolta. Elvittük a csajszi házához, tojást adunk a kezébe és utasítottuk, hogy kezdhe dobálni. Nem akarta, mert ő nem azon az elven volt, amin mi. Indításként J-Hope kezdte a dobálózást, mi folytattuk, végül Taetae. Még dobtunk egy párat, amiből egy V betű formálódott. Így lett Taehyung, V.
Hazaértem. Elsőnek beültem a tv elé, nézni egy kicsit. Később már nem bírtam magammal. Olyan hülyén éreztem magam meg izgatottan a holnap miatt. Inkább vacsorát főztem. Rizs, párolt zöldség, párolt hússal. Mmm nyami! Megettem mindet, utána készültem a holnapi randira. Kikészítettem a ruhám meg minden. Ahj, rosszab vagyok, mint egy csaj... Lefeküdtem aludni, ám jött egy SMS-em.
"Holnap:*"
Youra írt. Visszaírtam neki, és hozzátettem, hogy jó éjszakát! Elvarázsolt ez a lány.
Az ébresztő előtt egy perccel kelltem fel. Harta állítottam, hogy nyolcra ott tudjak lenni a park bejáratánál. Gyorsan kikeltem az ágyból, reggeliztem, lezuhanyoztam, fogatmostam, stb. Tegnap kikészítetem a ruhámat. Mivel nyár van és forróság, így csak egy világoskék atlétát veszek fel, amin van egy sötétkékpaca, feketével ráírva, hogy DANCE. Ezt egy rövid farmernadrággal és egy szokásos tornacipvel vettem fel. Elraktam a pénztárcám, a telefonom és az irataim, szerintem nem is lesz másra szükségem, így elindultam. Elég messzeban a vidámpark, Szöul külső részén. Felszálltam a metróra és fél nyolcra már ott is voltam. A park hétkor nyitott. Már voltak egy páran. Leginkább iskolások. A családosok nem kelltik fel a gyerekeket ilyen korán. Míg várakoztam, megláttam egy lufiárust. Nem vettem virágot Youra-nak, mert gondoltam csak hurcolnia kéne egész nap. De a lufi az tetszett. Odamentem a bácsikához.
-Mit adhatok fiacskám?-kérdezte kedvesen.
-Azt a szívet szeretném-válaszoltam neki. Mondta, hogy várjak egy pillanatot és leveszi. Ideadta.
-2000 won lesz. Remélem az a lány örülni fog neki-mondta és kifizettem.
-Köszönöm. Én is remélem.
Nem sokat vártam már Youra-ra. Hét óra öntven perckor láttam meg. Farmer rövidnadrág, egy lenge sötétkék atléta, aminek szinte nem is volt háta, meg egy kék topánkát vett fel mára. Épp a telefonját nyomkodta. Aztán felnézett. Látszott rajta, hogy keres valakit. Pár másodperc múlva jött tőle az üzenet, hogy merre vagyok. Vigyorogva visszasüllyesztettem a mobilt a zsebembe és elindultam felé. Észrevett. Ő is vigyorgott.
-Szia!- köszönt elsőnek és a nyakamba ugrott. Ezen kicsit meglepődtem.
-Szia!-szorítottam magamhoz. Abban a pillanatban nem volt nálam boldogabb ember a világon- Ezt neked hoztam- nyújtottam felé a lufi zsinórját.
-Hahh! Ez az enyém? Köszönöm szépen Jimin!- nagyon vicces és aranyos volt, ahogy örült ennek a kis meglepetésemnek. Megint a nyakamba ugrott.
-Nincs mit. Örülök, hogy tetszik neked. Na? Bemegyünk?- kérdeztem.
-Persze- mondta. Összekulcsoltuk a kezünket és odasétáltunk a pénztárhoz. Szerencsére nem volt túl hosszú a sor. Elég hamar be is jutottunk. Megvettem a jegyeket és már benn is voltunk.
-Nos, mit próbáljunk ki elsőnek?-kérdeztem Youra-t. Mire elkezdett körbetekingetni, ugrálgatni mint egy kisgyerek.
-Uuuuúúú! Azt! Azt! Azt! Azt a hullámvasútat!- mondta nekem, közben rángatva a karomat. Kicsit elhúztam a számat és félve néztem rá- Naaa! Léééccciii!!!- nyavalygott- csak egy menetre....- nézett nagy kiskutya szemeivel, lebiggyesztett szájjal szomorúan rám. Nem lehet neki ellenállni. Mindjárt megzabálom.
-Rendben. Menjünk!- toltam meg kicsit a derekánál.
-Igeeen!!- azta, de vidám!
A hullámvasút SZÖRNYŰ volt! Utálom! Mindig is rühelltem. De Youra kedvéért bármit. Neki viszont nagyon bejött. Főleg mikor a legtetejére értünk és onnan száguldottunk lefele.
A nap folyamán majdnem az összes játékot kipróbáltuk. Voltunk aquaparkban is, ahol nagyon eláztunk, de szerencsére sütött a nap ezerrel, ezért hamar megszáradtunk. Pedig nedves hajjal is gyönyörűen festett. Voltunk az üvegszobában, ott nagyon sokat nevettünk magunkon és egymáson is. Voltunk körhintán is, dodzsemben is ültünk. A horrorházba is bementünk. A céllövöldében sajnos nem nyertem meg neki a nagy macit. Később vígasztalásképpen azt mondta, hogy nem baj, mert olyan csúnya volt. Ő jobban örül a kisebb macinak. El is nevezte Jimmy-ek (utánam). Az utolsó állomásunk az óriáskerék volt.
-Gyönyörű-suttogta Youra, ahogy a teteje felé közeledtünk. Csigalassúlággal haladtunk, de most kivételesen nem bántam.
-Te is az vagy-mondtam a szemébe nézve és megcsókoltam. Először csak egy pici puszit leheltem a szájára, majd elhúzódtam. Vártam, mit csinál, hogy reagál. Ő nyitott. Visszacsókolt. Beengedtem a számba. Nyelveink lassú, forró táncot jártak egymással. Nagyon finom volt. Legszívesebben ott helyben felfaltam volna.
-Szeretlek Youra!- el sem hiszem, hogy kimondtam. Elengedett. Megijedt. Láttam rajta. De miért?
-Ne mondj olyat amiben nem vagy biztos. Ez még korai. Nem is ismersz- mondta.
-De! Biztos vagyok benne! Nálad jobban még soha senkit nem szerettem. Ha kell az egész világ előtt is mondom ki, hogy szeretlek.
-Jaj, Jimin! Ne csináld ezt velem!-már majdnem sírt.
-TELJES SZÍVEMBŐL SZERETLEK KIM YOURA!!!-ordítattam az óriáskerék tetejéről.
-Jimin! Te nem vagy normális - nevetett ki. Végre- ÉN IS SZERETLEK TELJES SZÍVEMBŐL PARK JI MIN!!!- követte példámat és megcsókoltuk egymást. Miért nem tud megállni az idő!? Mert vele örökké ott maradtam volna.
Leértünk a kerék aljára és leszálltunk. Mintha a felhők felett járkáltam volna. Csodálatos érzés volt egy olyan tüneményt tartani a karjaim között, mint Youra.
-Várj itt!- utasítottam. Gyorsan odaszaladtam egy édességes bódéhoz és vettem egy cukorka gyémántos gyűrűt. Visszaszaladtam hozzá és letérdeltem elé-Kim Youra! Tudom, hogy szerinted ez túl hamari és nem vagyok biztos a dolgomban és azt is tudom, hogy ez csak egy játék, cukorgyűrű, de hozzám jönnél feleségül?
Eltátta a száját, elé rakta a kezét, hatalmasra nyitotta szemeit, amik könnybe lábadtak és letérdelt hozzám. Csak bólogatni tudott. Átkarolta a nyakamat és sírt.
-Öhm... Youra... Ha nem kell a gyűrű vagy én nem kellek akkor szólj, mert visszaviszem vagy elmegyek, nem muszáj összeroppantani...-ezen nevetett. Elhúzódott tőlem, közben megtörölte szemét és arcát.
-Bocsánat. Csak meghatódtam. Nagyon szeretlek Jimin. És kérem azt a gyűrűt - mondta kicsit sírós nevetősen. Megfogtam kezét és felhúztam az ujjára. Újra megcsókoltuk egymást. Felsegítettem a földről.
-Hogyan tovább? Hat óra- kérdeztem.
-Esetleg haza is kísérhetnél, ha már megkérted a kezem.
-Rendben. Menjünk-mondtam.
Hozzájuk Youra mutatta az utat. Vonattal mentünk. Hétre ott is voltunk. Bepötyögte az ajtó jelszavát és felmentünk. A harmadik emeleten laktak. Benyitott. Elég picurka házuk volt. Volt egy keskeny folyosó, ahová a cipőket és a kabátokat teszik. Én is levettem a cipőm. Aztán egy nappali, jobb oldalt két szoba és egy fürdőszoba, bal oldalt a konyha és még egy szoba. Nem is volt az annyira kicsi, csak négy személynek. De láttam már rosszabbat is. Ez a lakás inkább szűk volt, mint kicsi.
-Szia anya! Megjöttünk!- kiabált Youra.
-Szia kicsim! Mi az, jöttünk? Jimin is veled van?- jelent meg az anyuka a konyha ajtajában. Azta, de jól megjegyzett.
-Jó estét! Park Ji Min vagyok a lánya barátja! Nagyon örvendek!-mutatkoztam be egy meghajlás kíséretében.
-Szervusz Jimin! Tudom ám, hogy ki vagy! Youra mesélt rólad! Én Seo Mi-Cha vagyok, de szólíts csak nyugodtan Micha-nak!- mutatkozott be ő is és meghajolt. Kedvesnek tűnik. Pont olyan, mint Youra, csak idősebb kiadásban. Egyszerre két gyerek szaladt ki az egyik szobából.
-Youraaaa!- kiáltották egyszerre és majdnem ledöntötték lábáról a nővérüket, mert időközben rájöttem, hogy kik lehetnek azok. Youra mindkettőt megpuszilgatta. Aztán beálltak elém.
-Szia-köszönt a kislány-te vagy Jimin?- kérdezte.
-Jaj, ne légy ilyen illetlen Haneul! Te se Bae!- szólt rájuk az édesanyjuk. Youra csak állt.
-Én Seo Haneul vagyuk!- mutatkozott be a kislány és meghajolt.
-Én pedig Seo Bae.-követte nővérét a fiú.
-Sziasztok! Park Jimin vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek titeket- hajoltam meg én is.
-Youra szerelmes beléd. Tudsz róla?- kérdezte az öcsi.
-Bae!!- szólt rá Youra. Lehajoltam Bae-hez és a fülébe suttogtam.
-Én is szerelmes vagyok Youra-ba. De ez a mi titkunk. Jó?
-Jó- mondta és összeöklöztünk.
-Rendben. Gyertek gyerekek! Hagyjuk a fiatalokat magukra!-mondta az anyuka és beterelte két csemetéjét a konyhába.
Youra-val még egy kicsit álldogáltunk a folyosón és beszélgettünk, csókolóztunk. Úgy döntöttünk, hogy holnap megint találkozunk és elmegyünk délután piknikezni, este pedig ott is sátorozunk. Már alig várom a holnapot... <3
(Figyelem! Nincs átolvasva! Szóval elnézést, ha helyesírási hiba van benn!)