Túlvilág2

Jimin POV


Csak mentünk és mentünk és mentünk és mentünk. Vagyis nem, de olyan hosszúnak tűnt az út. Itt egy kanyar, ott egyenesen... De, legalább úgy mentünk, hogy belém karolt. Annyira puha volt a bőre, az illata. Még ekkora hőségben is képes volt friss, üde, mézes illatot árasztani. Teljesen megbabonázott ez a lány. Elkápráztatott, ami eddig ilyen rövid idő alatt, senkinek sem sikerült.
-Megérkeztünk!-közölte velem a nyilvánvalót, miközben beléptünk egy étteremnek nem mondható kávézóba. Ahhoz képest voltak egy páran. Odasétáltunk a pulthoz és vártuk, hogy a pultos ránk figyeljen.
-Mit adhatok, fiatalok?-kérdezte virágzó arccal a bácsi. Már épp rendelni szerettem volna, mikor Youra közbevágott.
-Két epres shake -et kérünk. Ugye nem vagy allergiás az eperre?-fordult felém, én pedig csak megráztam a fejem.
Leültünk egy sarokban lévő asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezte, hogy mióta táncolok, hol tanultam, mi a kedvenc számom meg hasolnók. Én is ugyanezeket tettem fel, azzal kiegészítve, hogy jár -e egyetemre vagy fősulira. Nem, nem jár. Viszont visszakérdezett rám, így elég jól elbeszéltük az időt. Már a shake -ünkből is csak az alján volt a pohárnak.
Aztán valahogy szóbakerül a család és a barátok. Nekem nem sok mesélni valóm volt, ugye, mivel egyedül lakok egy albérletben. Neki viszont volt bőven... Az anyukája elvált és van egy mostoha apukája, egy mostoha húgi és öcsi. A kislány 7 éves, a fiú kettővel fiatalabb. Legtöbb idejét a nagymamájánál tölti, mert nagyon idős már, így ő vigyáz rá. Annyira szereti a nagyit is meg a kistestvéreit.
Azt mondta, hogy majd egyszer szeretne gyerekekkel vagy idősekkel foglalkozni.
Kezdem úgy érezni, nem csak fülig beleszerettem ebbe a lányba, de tisztelem is. Tisztelem, mert tudja mit akar és határozott. Tisztelem, mert nem rothad még öt évig egy nyamvadt egyetemen vagy főiskolán, mégis eléri, megvalósítja az álmait és mégmeg is tud majd belőle élni. Olyan csodálatos ez a lány. Nem tudom, meddig ülhettünk így, mikor egyszer csak közölte velem, hogy mennie kell az iskolába a kicsikért. Gondoltam elkísérem, de elutasította az ajánlatom. Elköszöntünk, előtte azonban számot cseréltünk egymással. Boldog voltam ettől a lánytól.


Szerelemtől mámorosan értem kis lakásomba. Bekapcsoltam a gépet és megkerestem a Facebook -on Youra-t, meg is találtam és bejelöltem. Semmire sem bírtam koncentrálni. Le kellett volna nyugodnom és nekiülni tanulni, de túlságosan felpörögtem. Le tudtam volna futni a maratont vagy kiszaladhattam volna a világból is, madarat is fogathattak volna velem.
Pittyegni kezdett a telefonom. Írt...


"Sziaa Jimin! Youra vagyok. :) Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem hétvégén a vidámparkba. Puszi: Youra"


Miért? Miért? Most miért??? Miért van ma még csak kedd!? Hétvégéig még olyan sok idő van... Visszaírtam neki.


"Szia Youra! Nagyon szívesen elmennék veled a vidámparkba. Mikor és hol találkozzunk? Csók: Jimin"


"A park bejárata előtt, reggel 8-kor. :)"


"Ott leszek. ;) :* és addig mégtudunk találkozni a héten? "
"Sajnos nem. A nagyival leszek. De majd szombaton :*"
"Rendben :( :*"


És ez után a beszélgetés után, több millió pillangó kezdett egyszerre verdesni a gyomromban... Úgy éreztem magam, mintha abban a pillanatban felemelkedtem volna a csillagok közé.






-Ahhj Jimin... Fogd már be!- szólt rám Suga. Eléggé elegük lett a fiúknak belőlem az elmúlt napok folyamán.
-De el sem tudom hinni, hogy végre péntek van. Holnap találkozunk! Láthatom, tapinthatom, érezhetem, megölelhetem, beszélhetek vele...
-Jó' vagy má'! Üjjé le ha azt mondom!- szólt rám megint Suga.
-De kinyílt valakinek a csipája! Attól, hogy szerelmes vagyok, még le tudlak ütni- tértem magamhoz az álmodozásaim világából.
-Hagyjátok Jimint! Szegény most elsőre ilyen szerelmes.
-Mi? Lesz még több ilyen is??- vágott Jin szavába J-Hope. Vajon tényleg ő a mi reménységünk? Áááh! Kétlem!
-Hát, a lány viszont szereti, akkor nem, de ki tudja? Én is ilyen voltam...-folytatta a legidősebb kicsit elfordulva párjától és belepirulva saját mondatába.
-Tényleg? Ezt nem mondod! De már nem. Ugye?- kötekedett Yoongi Hercegnővel. Néha komolyan nem tudom, hogy a mi tündérke rózsaszín Jinünk, mit szeret ezen a tar paraszton.. Ő tudja.
-Nyaaajjj!- nyávogott Jin megbántottan. Suga utána nyúlva megfogta karját, magához rántotta és szájon csókolta. Hát igen, ez nekem még mindig furcsa, de azért aranyosak.
-Na, jó srácok. Én mentem. Sziasztok!- mondtam.
-Szia!- köszönt vissza mindenki kórusban.
-Aztán nehogy meghúzd az első estén! A lányok azt nem szeretik- oktatott ki Hopie.
-Nem terveztem-vágtam értetlen arcot.
-Ja, oké. Csak gondoltam szólok. De akkor semmi.
Nevetve fordultam el tőlük. Annyira hülyék, én mégis így szeretem őket. A lehető legjobb barátok. Mindig kiállnak mellettem, meg egymás mellett és természetesen én is mellettük. Emlékszem, mikor még Taetae nem olyan volt mint Hopie, hanem kis csendes, visszahúzódó. Nagyon szerelmes volt egy lányba. Bármit megtett volna érte és meg is tette. De az a mocskos dög csak kihasználta. Eljátszotta, ő is szereti Taehyungot, miközben pasija volt, de azon kívül még másokkal is ányba bújt. Nagy qrva! Aztán mikor Tae szerelmet vallott neki egy hatalmas rózscsokorral, letérdelve, a boszorka csak kiröhögte, elhordta mindennek,  rácsapta az ajtót, aztán még a suliban is lejáratta. Hát így ismerkedtünk meg a mi V barátunkkal. Úgy gondoltuk a srácokkal (akkor még Kookie sem volt velünk és Jin meg Suga sem jártak), hogy jó lenne bosszút állni. Megkerestük Taet, hogy jöjjön el velünk kikapcsolódni, bulizni. Ám az este nem úgy alakult, ahogy azt ő gondolta. Elvittük a csajszi házához, tojást adunk a kezébe és utasítottuk, hogy kezdhe dobálni. Nem akarta, mert ő nem azon az elven volt, amin mi. Indításként J-Hope kezdte a dobálózást, mi folytattuk, végül Taetae. Még dobtunk egy párat, amiből egy V betű formálódott. Így lett Taehyung, V.
Hazaértem. Elsőnek beültem a tv elé, nézni egy kicsit. Később már nem bírtam magammal. Olyan hülyén éreztem magam meg izgatottan a holnap miatt. Inkább vacsorát főztem. Rizs, párolt zöldség, párolt hússal. Mmm nyami! Megettem mindet, utána készültem a holnapi randira. Kikészítettem a ruhám meg minden. Ahj, rosszab vagyok, mint egy csaj... Lefeküdtem aludni, ám jött egy SMS-em.
"Holnap:*"
Youra írt. Visszaírtam neki, és hozzátettem, hogy jó éjszakát! Elvarázsolt ez a lány.


Az ébresztő előtt egy perccel kelltem fel. Harta állítottam, hogy nyolcra ott tudjak lenni a park bejáratánál. Gyorsan kikeltem az ágyból, reggeliztem, lezuhanyoztam, fogatmostam, stb. Tegnap kikészítetem a ruhámat. Mivel nyár van és forróság, így csak egy világoskék atlétát veszek fel, amin van egy sötétkékpaca, feketével ráírva, hogy DANCE. Ezt egy rövid farmernadrággal és egy szokásos tornacipvel vettem fel. Elraktam a pénztárcám, a telefonom és az irataim, szerintem nem is lesz másra szükségem, így elindultam. Elég messzeban a vidámpark, Szöul külső részén. Felszálltam a metróra és fél nyolcra már ott is voltam. A park hétkor nyitott. Már voltak egy páran. Leginkább iskolások. A családosok nem kelltik fel a gyerekeket ilyen korán. Míg várakoztam, megláttam egy lufiárust. Nem vettem virágot Youra-nak, mert gondoltam csak hurcolnia kéne egész nap. De a lufi az tetszett. Odamentem a bácsikához.
-Mit adhatok fiacskám?-kérdezte kedvesen.
-Azt a szívet szeretném-válaszoltam neki. Mondta, hogy várjak egy pillanatot és leveszi. Ideadta.
-2000 won lesz. Remélem az a lány örülni fog neki-mondta és kifizettem.
-Köszönöm. Én is remélem.
Nem sokat vártam már Youra-ra. Hét óra öntven perckor láttam meg. Farmer rövidnadrág, egy lenge sötétkék atléta, aminek szinte nem is volt háta, meg egy kék topánkát vett fel mára. Épp a telefonját nyomkodta. Aztán felnézett. Látszott rajta, hogy keres valakit. Pár másodperc múlva jött tőle az üzenet, hogy merre vagyok. Vigyorogva visszasüllyesztettem a mobilt a zsebembe és elindultam felé. Észrevett. Ő is vigyorgott.
-Szia!- köszönt elsőnek és a nyakamba ugrott. Ezen kicsit meglepődtem.
-Szia!-szorítottam magamhoz. Abban a pillanatban nem volt nálam boldogabb ember a világon- Ezt neked hoztam- nyújtottam felé a lufi zsinórját.
-Hahh! Ez az enyém? Köszönöm szépen Jimin!- nagyon vicces és aranyos volt, ahogy örült ennek a kis meglepetésemnek. Megint a nyakamba ugrott.
-Nincs mit. Örülök, hogy tetszik neked. Na? Bemegyünk?- kérdeztem.
-Persze- mondta. Összekulcsoltuk a kezünket és odasétáltunk a pénztárhoz. Szerencsére nem volt túl hosszú a sor. Elég hamar be is jutottunk. Megvettem a jegyeket és már benn is voltunk.
-Nos, mit próbáljunk ki elsőnek?-kérdeztem Youra-t. Mire elkezdett körbetekingetni, ugrálgatni mint egy kisgyerek.
-Uuuuúúú! Azt! Azt! Azt! Azt a hullámvasútat!- mondta nekem, közben rángatva a karomat. Kicsit elhúztam a számat és félve néztem rá- Naaa! Léééccciii!!!- nyavalygott- csak egy menetre....- nézett nagy kiskutya szemeivel, lebiggyesztett szájjal szomorúan rám. Nem lehet neki ellenállni. Mindjárt megzabálom.
-Rendben. Menjünk!- toltam meg kicsit a derekánál.
-Igeeen!!- azta, de vidám!
A hullámvasút SZÖRNYŰ volt! Utálom! Mindig is rühelltem. De Youra kedvéért bármit. Neki viszont nagyon bejött. Főleg mikor a legtetejére értünk és onnan száguldottunk lefele.
A nap folyamán majdnem az összes játékot kipróbáltuk. Voltunk aquaparkban is, ahol nagyon eláztunk, de szerencsére sütött a nap ezerrel, ezért hamar megszáradtunk. Pedig nedves hajjal is gyönyörűen festett. Voltunk az üvegszobában, ott nagyon sokat nevettünk magunkon és egymáson is. Voltunk körhintán is, dodzsemben is ültünk. A horrorházba is bementünk. A céllövöldében sajnos nem nyertem meg neki a nagy macit. Később vígasztalásképpen azt mondta, hogy nem baj, mert olyan csúnya volt. Ő jobban örül a kisebb macinak. El is nevezte Jimmy-ek (utánam). Az utolsó állomásunk az óriáskerék volt.
-Gyönyörű-suttogta Youra, ahogy a teteje felé közeledtünk. Csigalassúlággal haladtunk, de most kivételesen nem bántam.
-Te is az vagy-mondtam a szemébe nézve és megcsókoltam. Először csak egy pici puszit leheltem a szájára, majd elhúzódtam. Vártam, mit csinál, hogy reagál. Ő nyitott. Visszacsókolt. Beengedtem a számba. Nyelveink lassú, forró táncot jártak egymással. Nagyon finom volt. Legszívesebben ott helyben felfaltam volna.
-Szeretlek Youra!- el sem hiszem, hogy kimondtam. Elengedett. Megijedt. Láttam rajta. De miért?
-Ne mondj olyat amiben nem vagy biztos. Ez még korai. Nem is ismersz- mondta.
-De! Biztos vagyok benne! Nálad jobban még soha senkit nem szerettem. Ha kell az egész világ előtt is mondom ki, hogy szeretlek.
-Jaj, Jimin! Ne csináld ezt velem!-már majdnem sírt.
-TELJES SZÍVEMBŐL SZERETLEK KIM YOURA!!!-ordítattam az óriáskerék tetejéről.
-Jimin! Te nem vagy normális - nevetett ki. Végre- ÉN IS SZERETLEK TELJES SZÍVEMBŐL PARK JI MIN!!!- követte példámat és megcsókoltuk egymást. Miért nem tud megállni az idő!? Mert vele örökké ott maradtam volna.
Leértünk a kerék aljára és leszálltunk. Mintha a felhők felett járkáltam volna. Csodálatos érzés volt egy olyan tüneményt tartani a karjaim között, mint Youra.
-Várj itt!- utasítottam. Gyorsan odaszaladtam egy édességes bódéhoz és vettem egy cukorka gyémántos gyűrűt. Visszaszaladtam hozzá és letérdeltem elé-Kim Youra! Tudom, hogy szerinted ez túl hamari és nem vagyok biztos a dolgomban és azt is tudom, hogy ez csak egy játék, cukorgyűrű, de hozzám jönnél feleségül?
Eltátta a száját, elé rakta a kezét, hatalmasra nyitotta szemeit, amik könnybe lábadtak és letérdelt hozzám. Csak bólogatni tudott. Átkarolta a nyakamat és sírt.
-Öhm... Youra... Ha nem kell a gyűrű vagy én nem kellek akkor szólj, mert visszaviszem vagy elmegyek, nem muszáj összeroppantani...-ezen nevetett. Elhúzódott tőlem, közben megtörölte szemét és arcát.
-Bocsánat. Csak meghatódtam. Nagyon szeretlek Jimin. És kérem azt a gyűrűt - mondta kicsit sírós nevetősen. Megfogtam kezét és felhúztam az ujjára. Újra megcsókoltuk egymást. Felsegítettem a földről.
-Hogyan tovább? Hat óra- kérdeztem.
-Esetleg haza is kísérhetnél, ha már megkérted a kezem.
-Rendben. Menjünk-mondtam.
Hozzájuk Youra mutatta az utat. Vonattal mentünk. Hétre ott is voltunk. Bepötyögte az ajtó jelszavát és felmentünk. A harmadik emeleten laktak. Benyitott. Elég picurka házuk volt. Volt egy keskeny folyosó, ahová a cipőket és a kabátokat teszik. Én is levettem a cipőm. Aztán egy nappali, jobb oldalt két szoba és egy fürdőszoba, bal oldalt a konyha és még egy szoba. Nem is volt az annyira kicsi, csak négy személynek. De láttam már rosszabbat is. Ez a lakás inkább szűk volt, mint kicsi.
-Szia anya! Megjöttünk!- kiabált Youra.
-Szia kicsim! Mi az, jöttünk? Jimin is veled van?- jelent meg az anyuka a konyha ajtajában. Azta, de jól megjegyzett.
-Jó estét! Park Ji Min vagyok a lánya barátja! Nagyon örvendek!-mutatkoztam be egy meghajlás kíséretében.
-Szervusz Jimin! Tudom ám, hogy ki vagy! Youra mesélt rólad! Én Seo Mi-Cha vagyok, de szólíts csak nyugodtan Micha-nak!- mutatkozott be ő is és meghajolt. Kedvesnek tűnik. Pont olyan, mint Youra, csak idősebb kiadásban. Egyszerre két gyerek szaladt ki az egyik szobából.
-Youraaaa!- kiáltották egyszerre és majdnem ledöntötték lábáról a nővérüket, mert időközben rájöttem, hogy kik lehetnek azok. Youra mindkettőt megpuszilgatta. Aztán beálltak elém.
-Szia-köszönt a kislány-te vagy Jimin?- kérdezte.
-Jaj, ne légy ilyen illetlen Haneul! Te se Bae!- szólt rájuk az édesanyjuk. Youra csak állt.
-Én Seo Haneul vagyuk!- mutatkozott be a kislány és meghajolt.
-Én pedig Seo Bae.-követte nővérét a fiú.
-Sziasztok! Park Jimin vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek titeket- hajoltam meg én is.
-Youra szerelmes beléd. Tudsz róla?- kérdezte az öcsi.
-Bae!!- szólt rá Youra. Lehajoltam Bae-hez és a fülébe suttogtam.
-Én is szerelmes vagyok Youra-ba. De ez a mi titkunk. Jó?
-Jó- mondta és összeöklöztünk.
-Rendben. Gyertek gyerekek! Hagyjuk a fiatalokat magukra!-mondta az anyuka és beterelte két csemetéjét a konyhába.
Youra-val még egy kicsit álldogáltunk a folyosón és beszélgettünk, csókolóztunk. Úgy döntöttünk, hogy holnap megint találkozunk és elmegyünk délután piknikezni, este pedig ott is sátorozunk. Már alig várom a holnapot... <3


(Figyelem! Nincs átolvasva! Szóval elnézést, ha helyesírási hiba van benn!)

Túlvilág

Jimin POV


Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Nam hívott. Felvettem.
-Hé, Jimin, ébresztő Csipkerózsika! Hol a faszban vagy? Hah!? Lemaradtál az első óráról te idióta!- ordított a vonal másik oldalán.
-Te meg mi a tökömnek ordibálsz velem korán reggel?- nyöszörögtem kicsit idegesen.
-Hogy miért? Mert lekésted az első órádat okoskám. Ha meg így folytatod a másodikat is le fogod! Nagyon sokat kellesz ám tanulni. Jövő héten írtok ember! Mondtam tegnap, hogy ne igyál annyit.-hajjaj...
Jaj, istenem... Namjoon azt hiszi, ő a pótanyukánk. Folyton "vigyáz ránk". Most pedig meg is süketített.
-Miért? Basszus. Hány óra? Te jó ég! Fél kilenc!? Nem szólt az ébresztőm. Ne aggódj, harmadik órára ott leszek. Sietek. És köszi.
-Nincs mit. Csak igyekezz. Szia.-csapta rám a telefont, meg sem várva válaszomat. Még kicsit hanyatt vágtam magam az ágyon, úgy pihentem ki a tegnapi buli fáradalmait. Mikor eszembe jut az a táncoslány.. Ahh.. Mamám.
Felálltam, de azonnal vissza is ültem, mert belehasított fejembe a fájdalom és a hányinger is elkapott. Jesszus. Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy miből mennyit iszok. Még egy darabig üldögéltem ágyam szélén, mire fel tudtam úgy állni, hogy nem rókázom el magam.
Kikászálódtam a fürdőszobába, kinyitottam kis szekrényemet és kivettem belőle egy szem fájdalomcsillapító bogyót. Bevettem, aztán nekiláttam reggeli elintéznivalóimnak. Visszamentem a szobámba és levettem ruháimat a vállfáról. Egyszerű rövid ujjú kék-fehér csíkos kapucnis póló, szaggatott farmerrel és amerikai zászlós tornacipővel. Gyorsan behajítottam az összes tankönyvet a táskába amire szükségem lesz ma, vállamra vetettem és elindultam az egyetemre, ahol már barátaim vártak rám.


-Hahh. Na végre, hogy itt vagy. Már azt hittem eltüntél-üdvözölt Jin, aki egy évvel felettünk járt.
-Héj! Jimin! Mizujs testvér? Milyen volt a tegnapi csaj?-Hoseok néha nagyon fárasztó tud lenni... Vvel együtt... Ez a két majom-három, Jungkokkal- sokszor úgy leszívják az energiámat, hogy még ahhoz sincs erőm..
-Hagyjál már Hope! Fáj a fejem..!-szóltam rá mogorván.
-Na miva'? A nehéz bombázó lenyomtam a nagy és erős Jiminiet?-viccelődött Taehyung is.
-Na most fogjátok be, mert leütlek mindkettőtöket!-fenyegettem meg őket, mire kicsit hátrébb léptek.
-Hó-hó-hó! Nyugi van Jimin! Örülök, hogy hajlandó voltál felkelni a kedvemért és befáradni az iskolába a harmadik órára-köszöntött szívszorító szeretettel Nam. Mintha apámat vagy a dirit hallottam volna... Nagy kedvem volt ezt hallgani.
-Ja. És ne verekdjetek, mert nincs kedvem utánatok takarítani és kimosni a ruhámból a vérfoltokat- közölte velünk nézőpontját Suga. Mostmár majdnem teljes lett hét fős kis csapatunk. Csak a kis Kook hiányzott.
-Yoongi! Ne hazudj! Én szoktam mosni és takarítani meg mindent csinálni nem te!-durcizott be Jin.
-Nyugi hercegnőm. Csak vicceltem- legyintett Suga egy puszi kíséretében. Igen: hercegnőm, puszi. Igen, ők melegek és egy párt alkotnak. De mi így is szeretjük őket.
-Na, hogy aludtál?-tudakolta a mi kedves barátunk, Suga, gonosz mosolyyal az arcán.
-Ne kérdezd meg többet, mert Jin moshatja a ruháidat!-úú, ma elég sokat fenyegetőzök. Lehet vissza kéne vennem, mielőtt még bajom lesz belőle.
-Naaa!-ölelte magához hercegnő még jobban és védelmezően Yoongit, mint eddig. Suga pedig csak önelégülten vigyorgott tovább, a többiek meg nevettek. Komolyan azt hittem, behúzok valakinek. Nem tudom mi van ma velem. Nem tett jót a tegnap este.
-Na most már tényleg elég. Ne veszekedjünk már állandóan! Jimin, vettél be fájdalomcsillapítót?- kérdezte Namjoon.
-Igen!-higgadtam lejjebb.
-Rendben. Akkor az nemsokára hatni fog és kutya bajod se lesz.
-Azt azért kétlem... De mindegy-motyogtam az oroom alatt.
-Higyj nekem-bíztatott nem sok sikerrel.
-Hol van Kookie? Nem kéne már itt lennie? Mindjárt csengetnek.-kérdezte J-Hope.
-Nem. Tegnap este becsajozott és kiderült, hogy a lány itt tanul és első éves.
Mi, a többség, harmadévesek vagyunk: Suga, V, Hope, Namjoon és én. Jin most végzős. Jungkook pedig még csak másodikos.
Társalgásunknak a csengőszó vetett véget. Mindenki szétszéledt, ment a maga órájára. Nekem biológia volt a nyugati szárnyban, Hoseokkal. Beültünk az utolsó padba, mert természetesen egyikünk sem tanult. A vén Kim prof.asszony mint mindig, most is egy húsz percet késett. Már igazán nyugdíjba mehetne az a boszorka. Szerintem első évem első napján kiszúrt magának. Minden áron meg akar buktatni.. Bejött. Nem vett észre szerencsére.


Nagy nehezen végig szenvedtem a napot. Alig vártam, hogy vége legyen. A srácokkal a suli előtt találkoztunk.
-Na. Akkor mi legyen?-kérdezte Suga- Mert nem érek rá nektek egész nap.
-Ajj Suga! Hogy lehetsz ilyen?- kérdezte Hopie- És Jin, hogy bírod elviselni?
-Nehezen....-heccelte szerelmét, amin persze mi jót röhögtünk, Yoongi viszont nem.
-Jól van asszony. Ezt megjegyeztem. Akkor most már haza se gyere-dramatizálta túl a fiatalabb a dolgot. Elmehetne színésznek. Kár, hogy a zenei szakmát választotta.
-Kicsim, tudod, hogy nem úgy gondoltam. Nagyon szeretlek- ölgette meg Jin a "durcás" Sugát.
-Jól van édes. Visszafogadlak. Hazajöhetsz-lágyult meg a kemény fiú szíve.
-Ajánlom is-dorgálta meg hercegnő a hercegét. Míg lezajlott ez a kis szerepjáték, addig mi majd meghaltunk a kacagástól. Az elején megpróbáltuk visszafogni magunkat, de nem nagyon sikerült.
-Hali skacok!- köszönt az elveszett bárányka, Jungkook.
-Te is meglettél? Kérdezte Namjoon, de szinte meg se hallotta szegény maknae, mivel a két majom társa, Tae és Hopie letámadták a kérdéseikkel.
-Mi mentünk! Csá!
-Sziasztok!-búcsúzott Suga és Jin.
-Én is megyek-mondtam-Holnap találkozunk.
-Már ha felkellsz-dörgölte orrom alá Nam.
-Hahaha. Nagyon vicces. Leléptem-mondtam és sarkon fordultam.
Elindultam az utcán. Semmi kedvem nem volt haza menni abba a kis albérletembe. Úgyse vár ott senki. Barátnőm nincs, anyámék busanban, én meg itt szöulban az egyetemen. Szeretem ezt a várost, de azért legjobb otthon. Nem? Inkább úgy döntöttem, elnézek valamerre. Van egy jó kis kosárpálya, amit még egyszer Yoongi mutatott neki, mellette szoktak lenni az utcai táncosok, oda tartok.


Már javában folyik a bandaharc. Mármint két banda táncol egymás ellen, de barátságosan és vidáman. Nagyon jó volt látni őket. Már ismertem egy párat közülük, nem nagyon, csak egy kicsit, így behívtak engem is táncolni. Épp egy rohadt dögös csajjal kerültem össze és az elején nem csináltam semmi, csak álltam ott tátott szájjal és stíröltem. Tőlem legalább egy tíz centivel lehetett alacsonyabb. Hosszú combjai, derékig leérő egyenes fekete haja, fekete szeme, piros ajka és hófehér bőre volt. Piros, nyakba akasztható felsőt, rettenetes mini nadrágotés szandált viselt. Egyre több mindenkinek kezdett feltünni, hogy csak állok és nézem, így bevetettem magam. A lehető legjobb tánctudásomat produkáltam, mégis legyőzött. Mindkettőnket egy-egy fiú váltott. Én vállbaveregetéseket kaptam meg sajnálkozást, ő lepacsizott mindenkivel és továbbment, el innen. Megijedtem. Féltem, hogy nem látom többé, hogy elveszítem, ezért utána eredtem.
-Héj! Szia!-köszöntem neki, illedelmesen meghajoltam és bemutatkoztam, miközben fulladoztam-Park Jimin vagyok.
-Én pedig Kim Youra. Örvendek-hajolt meg ő is.
-Remekül táncoltál. Fantasztikus vagy! Még soha senki nem győzött le engem!-mondtam neki.
-Akkor már ideje volt, hogy valaki letaszítson a trónodról királyfi. Mondjuk, csodálkoztam volna, hogyha vesztek. És vagyok a legjobb-kacérkodott velem. Te jó ég! Már ennyitől dolgozni kezdett bennem valami odalent.
-Hmm. Igen? Nálad aztán van egó bőven!-próbáltam felvenni vele a kesztyűt.
-Van is mire-nevetett, majd kikerült és továbbment.
-Hé! Várj meg-mentem utána.
-Minek is?-kérdezte.
-Hááát, csak úgy. Szeretném jobban megismerni azt a lányt, aki legyőzött-válaszoltam.
-Áhh. Értem. Szóval szeretnél felszedni. Rendben Jimin. Akkor meghívhatsz a kedvenc éttermemben.
-Miii?? Én ilyet nem mondtam-kezdtem pánikolni és pirulni os egyaránt. Nagyon megrémültem attól, hogy így belém látott. Mi ez a csaj? Alien mint V? Ahj...
-Nem mondtad, gondoltad. Tudom. Minden fiú ugyanazt akarja.
-Én nem vagyok "minden fiú"-csak majdnem, de neki erről nem kell tudnia- de ha nagyon szeretnéd meghívhatsz egy italra-figyeltem a reakcióját. Ami be nem maradt el. Megtorpant, eltátotta a száját, kikerekítette szemét és rám meredt.
-Méghogy én hívjalak meg!? Milyen férfi vagy te? Ez hallatlan-és már megint ott hagyott. Kezd az idegeimre menni ez a sok futkosás.
-Várj! Csak vicceltem. Mutasd az utat és meghívlak a kedvenc éttermedbe-ajánlottam fel neki, de nem vált be. Még csak rám se pillantott. Felvetett állal sétált egyenesen előre.
-Figyelj Youra! Ne haragudj, csak vicceltem. Komolyan mondom, hogy elviszlek abba az étterembe. Naaa. Légysziii!-könyörögtem neki. Megint megállt. Elmosolyodott, még fel is nevetett, aztán megszólalt.
-Rendben. Mehetünk.
Mondta vigyorogva és belém karolva elindult.